Az autó egy 1973 XI. havi FORD TAUNUS STATION WAGON 1,6 XL.
Tehát egy elég ritka 1600 ccm-es kombi Taunus, az akkor kapható legnagyobb felszereltséggel (XL), és motorral (1600 ccm) szerelt variáns.
A gyártása ellenére ez már az 1974-es gyártási évre tervezett autó, tehát már  új műszerfalas és a belső kárpitozása is más, mint
az 1973-ig gyártott típusoké. Továbbá még felszerelték az első sárvédőre tett irányjelzővel is. Továbbá van még egy-két különbség is, amivel
 majd bővítem majd a lapot később.

Tehát amit a gépről tudni lehet:

1973 decemberében vette IMRE bácsi (külszolgálatosként) Olaszországban, első tulajdonosként az AUTÓ BRUSECA cégnél!
Amit tőle megkaptam az autóhoz (mind eredeti): szervizkönyv, garanciafüzet, prospektusok, eredeti római rendszámigénylő lap,
olasz kötelező biztosítási igazolás, rendőrségi bejelentkező lap (lévén dúlt a hidegháború), irattartó mappa, vámolási papírok,
illetve illetékfizetési papírok stb.
Szóval az öregúr mindent megtartott  amit csak lehetett.

Imre bácsi után egy Pasi vette meg az autót, építkezni. Ennek a következménye az lett, hogy a belseje (hátsó raktér csak) eléggé
amortizálódott. Például a szőnyeg eltűnt belőle, tehát a cementes zsák és a téglák a kék gyári metálfényezésű rak padlón landoltak.
Hát erre mit mondjak?
Az utolsó ténykedése emberünknek az volt, hogy a gyári megbontatlan, 26 éves korára 96 000 km-t futott motor olajteknőjét
odavágta egy kőhöz. Eredmény: mivel haza akart még menni vele, beállt a motor.

Harmadik tulaja itt jött a képbe: a pali elvitte egy ismerősömnek az autószerelő műhelyébe, hogy hozza rendbe az autót. A várható
költségek miatt tehát eladta az autót a szerelő barátomnak, aki rendbe tette az autó motorját, minőségi munkát végezve.
Ő használta 1 évig, mikor is hozott nekem 2003 februárjában egy pár gumit vele. Tehát szerelem az első látásra. Bár bevallom
nem Taunust nézegettem akkoriban, hanem állólámpás Mercedest. Mivel a barátom hajlott az eladásra , hát rá egy hónapra megtörtént az adásvétel. Első utam egy autómosóba vezetett, mert hát azért itt sem bántak kesztyűs kézzel a Tauval. Utána egy szép nyár után elkezdtem felújítani a Taunust.

Pár kép a kocsiról, már a nálam eltöltött nyáron: